One Shotok (Missy)

Szakítsunk!:Jackson

One Shotok (Minie)

Az Ex:ChanYeol

Az Ex:ChanYeol

Sziasztok! Most én jöttem egy One Shottal, ami remélem tetszeni fog nektek! A rész +18-as jeleneteket tartalmaz, ezért mindenki a saját felelősségére olvassa el!

-Yeol, kész vagy már? - kiáltottam neki fel. - Többet készülődsz, mint én, komolyan mondom..

-Mindjárt megyek - kiabált vissza. - Milyen színű nyakkendőt vegyek fel?

-Fehéret, mert fehér a ruhám - kiabáltam vissza, és leültem a kanapéra, hogy megvárjam. Rajtam egy fehér ruha volt, aminek a derekát egy aranyos masni díszítette. Felvetten hozzá a fehér magassarkúm, és egy fekete kis táskába pakoltam a telesomomat, a sminket, és a többi kelléket. Nem sok idő múlva le is sietett, elegánsan felöltözve.

-Készen vagyok - állt meg előttem, fülig érő mosollyal. Annyira dögös volt ebben a ruhában, hogy az valami hihetetlen. És a mosolya.. Egyszóval lélegzetelállítóan nézett ki.

-Igen, de el fogunk késni a bálról, szóval induljunk - álltam fel a kanapéról, és indultunk is a bálra. Ez a bál egy kávézó dolgozóinak  megrendezett bál volt, ahova nyugodtan elvihetted a párodat is. Én így tettem, hiszen nem volt kedvem   egyedül menni, így magammal rángattam Chanyeolt, akinek úgy látszott van is kedve hozzá. Legalább nem fogok unatkozni..

-Végre, hogy megérkeztetek - üdvözölt kedvesen a főnököm. - Mi tartott ennyi ideig?

-Chanyeol sokáig készülődött - kuncogtam.

-Ez nem is igaz - húzta fel az orrát.

-Ne titkold, te készülődsz a legtöbb ideig kettőnk közül - mutattam rá a mutatóujjammal.

-Jó, te nyertél - tette keresztbe a kezét maga előtt. Nagyon aranyos volt. Mint egy óvódás kisgyerek.

-Mehetünk? - kérdezte végül a főnököm.

-Persze, mehetünk. Mr. Kim elindult a rendezvényterem felé, ahol már mindenki ott volt. Az asztalokon fehér terítő volt, rajta középen egy csíkban egy bordó terítő. A falon szebbnél szebb festmények lógtak, az egész termet pedig egy hatalmas arany csillár világította ki.

-Itt is lenne a helyetek, nem sokára jön a nyitótánc, addig igyatok valamit, én megyek fogadni a vendégeket - mondta Mr.Kim, és már el is viharzott.

-Nagyon szépen fel van díszítve minden - ámuldozott Channie.

-Menjünk, igyunk egy pezsgőt - kulcsoltam össze az ujjainkat Channieval, és megindultunk az alkoholos pult felé. Volt ott minden.. Pálinkától kezdve a Jagerig, egyszóval minden. Mindketten elvettünk egy pohár pezsgőt, koccintottunk, és megittuk. Miközben az alkoholt kortyolgattam, körbenéztem, hogy milyen ételek vannak. A terem másik végében volt egy csokiszokókút, mellette apróra vágott gyümölcsökkel. Az alkoholok mellett pedig egy asztalnyi gyümölcs volt. A dinnyét szépen kivágták, mintha egy kosár lenne, és abba tették a kockázott gyümölcsöket. Lehetett inni gyümölcsturmixot, vagy amit csak kívánt az ember.

-Mindenkit nagy örömmel köszöntök a mai bálon! Remélem mindenki jól fogja érezni magát, de kezdjük is a táncot. Mindenki keressen magának egy táncpartnert, és kapcsoljuk is le a villanyokat - mondta a a mikrofonba Mr.Kim.

-Nekem nem kell keresnem táncpartnert, mert itt vagy te - fogta meg a derekamat Channie, és közelebb húzott magához.

-Szeretlek - mondtam, miközben a szemébe néztem. Erre nem válaszolt semmit, csak összekulcsolta az ujjainkat, és hosszasan megcsókolt. Nem haboztam, visszacsókoltam.

-Menjünk fel a táncparkettre - vált el az ajkaimtól Chanyeol, és besétáltunk a táncparkettre, és egyből kezdődött is a lassú zene. Egyik kezem Chanyeol lapockáján lapult, a másikkal pedig összekulcsoltuk ujjainkat. Channie a másik kezével a derekamat fogta. Ő irányított a táncban, így hagytam, hogy arra vezessen, amerre szeretne.

-Ez olyan romantikus - dőltem le a vállára, és így táncoltunk tovább. Lassacskán vége lett a számnak, aminek a végére kicsit megszédültem, így leültünk a helyünkre egy kis időre, majd odamentünk a gyümölcsökhöz, hogy igyunk egy kis turmixot.

-Nahát, nahát, kit látnak szemeim - állt meg előttem egy magas fiú, pezsgővel a kezében.

-Te meg mit keresel itt? - kerekedtek ki a szemeim.

-Csak eljöttem a barátnőmmel, de úgy látom, hogy neked is van egy partnered - mutatott Chanyeolra.

-Mégis ki vagy te? - kérdezte meg Chanyeol idegesen.

-Az édes kis barátnőd exe - hangsúlyozta ki az utolsó szócskát.

-Na idefigyelj te senkiházi. Ő nem az édes kis barátnőm, hanem a feleségem, úgyhogy el lehet innen húzni a csíkot barátocskám. Nem akarlak még egyszer meglátni a közelünkben.

-Jól van, nem kell egyből felkapni a vizet hülye gyerek - tette szét a kezeit Hackyeon.

-Kuss van. Ő nem hülye gyerek, hanem a férjem. Mi most el is megyünk, mert nincs kedvem tovább hallgatni a hülyeségeidet - zártam le a témát, megfogtam Yeol kezét, és kihúztam az ajtón. - Menjünk haza - álltam meg az autó előtt, hogy menjünk haza Chanyeollal. Nagyon felidegesített Hackyeon..

-Ne legyél ilyen ideges. Reméljük, hogy többet nem fogtok összefutni, és nem lesz semmi baj - jött közelebb Channie, közben az arcomat simogatta.

-Sajnálom, hogy találkoznod kellett vele, és hogy ilyeneket mondott - hajtottam le a fejemet.

-Nem kell ez miatt idegeskedned. Lezártuk a témát, és amúgy sem érdekel ez az idióta - nevetett. - Ne legyél ilyen szomorú - emelte fel a fejemet. - Gyere, felvidítalak - fogta meg a kezemet, és behúzott a szobába. Úgy látom, hogy jó esténk lesz. Yeol becsukta az ajtót, és lassan a falhoz szorított.

-Akarlak Mrs. Park - súgta a fülembe, amire a hideg is kirázott. Annyira szeretem, amikor így szólít. Hosszasan megcsókolt, én pedig az ingét kezdtem lassan kigombolni. Yeol a ruhám cipzárját kezdte lehúzni, majd a ruha lecsúszott rólam, én pedig kiléptem belőle. Channie felkapott az ölébe, és az ágyra fektetett. Az inget sikeresen leszedtem róla, és ledobtam a földre.

-Ez így nem ér - kuncogtam.

-Micsoda? - puszilta meg a nyakamat, amire megint kuncogtam egyet, mivel csikis vagyok.

-Én fehérneműben vagyok, te pedig nadrágban - néztem végig rajta.

-Mindjárt ruha sem lesz rajtunk - simította meg az oldalamat, és újra csókolózásba kezdtünk. Chanyeol közben szenvedett egy kicsit a melltartóm kicsatolásával, de egy kis idő elteltével leszedte rólam, és a szoba másik felébe hajította. Egy ideig játszadozott a melleimmel, akár csak egy cica egy gombolyaggal. Ajkaival a nyakamat, majd a kulcscsontomat puszilgatta. Mellemnél megint eljátszadozott egy ideig, majd a hasfalamat kezdte puszilgatni. Apró nyögések hagyták el a számat, kezeimmel pedig a lepedőt karmolásztam. Yeol lassan elkezdte lehúzni rólam az utolsó darabot is, majd azt is ledobta a földre. Ő is levette a nadrágját, majd a bokszerjét is ledobta a földre. Most lentről kezdte a puszilgatást. Először a combomat kezdte puszilgatni, majd a V vonalamnál puszilgatott, aminél nagyobbakat nyögtem. Végül a hasfalamat lepte el puszikkal, majd visszatért az ajkaimhoz. Egyre szenvedélyesebben csókolt, majd megéreztem magamban a férfiasságát. Várt egy kicsit, amíg megszokom teljes hosszát, és elkezdett lassan mozogni bennem. Minden lökésnél egyre beljebb hatolt, amire nagyobbakat nyögtünk mindketten. Nyelveink hol Channie szájában, hol az én számban jártak táncot. Yeol gyorsított a tempóján, ajkaim harapdálta, nyakamat szívogatta, amikre egyre nagyobbakat nyögtem. Hirtelen megfeszült a hátam, és elélveztem, amit Yeol is követett pár másodperc elteltével. Mindketten nyögtünk egy nagyot, majd lassan kihúzódott belőlem, elvált az ajkaimtól, és elterült mellettem.

-Ez valami elképesztő volt - húzott közelebb magához.

-Szeretlek - pusziltam meg a száját.

-Én is szeretlek, Mrs. Park - puszilt bele a hajamba, amire elmosolyodtam, majd elnyomott az álom.

Minie Bell

Szakítsunk!:Jackson

A kanapén ülök, és azon gondolkodom, mit csináljak az egyéves évfordulónkra. Előrántom a laptopot, keresésbe kezdek. Rengeteg ötlet tárul a szemem elé, de egyik sem hoz lázba, ezért idegesen lecsapom annak tetejét, és az elmém szüleményére bízom magamat. Tehetségem sajnos nem elég terjedelmes, így hát vadul főzni kezdek, mivel azt az egyet talán magam is meg tudom csinálni. Sietve dobálom az ételeket, mint valami robbanóeszközt, és folyamatosan az óra felé pillantgatok. Jackson ma a barátjával van, így hat óráig elkészíthetek mindent. Már csak két óra van az időből hátra, az étel pedig készen gőzölög a márványpulton. Gondolok egyet, és visszarakom a sütőbe, hogy megőrizze melegségét. Sóhajtva törlöm le a verejtéket az arcomról, amit a sütőből áradó melegség keltett. Ismét az órámra nézek, fél órám van még. Felrohanok az emeletre, ahol egyenest a fürdőszobát foglalom el. Gyorsan lezuhanyozok, fogat mosok, majd felkötöm a hajamat, amelynek néhány rakoncátlan tincse szög egyenesen áll, de előtte levetem a liszttel piszkolt ruhámat, amelyet a főzőcskézés során koszoltam össze. Mikor már mindennel kész vagyok, felkapok egy tiszta és elegáns ruhát, ami szexi, de még is visszafogott hatást kelt. A kézmosóra támaszkodok, győzedelmes mosollyal az arcomon. Tökéletesen festek a magam módján. Az étel kész, az időmből pedig még hátra van tíz perc, ami épp elegendő arra, hogy szépen megterítsek, az ajándékot pedig előhalásszam valamelyik fiókból. Miután sikeresen végeztem minden teendővel, leülök a hatalmas pultra, és várok. Az idő egyre jobban csak halad előre, én pedig egyre sűrűbben pillantgatok az órára, melynek mutatója folyamatosan csak megy körbe. Előhalászom a mobilomat, kikeresem párom nevét, majd azonnal tárcsázni kezdem.

 - Hol vagy? - szólok bele köszönés nélkül. Lábaimat a levegőben lógatom, de ez sem vezeti le a bennem felgyülemlett érzelmeket, melyek megnevezése a düh és csalódottság.

 - Nem tudok hazavezetni, mivel ittam néhány kortyot, szóval jelenleg Jae Bumnál vagyok. Értem jönnél az Oriens Hotelbe?

 - Persze - csapom le a készüléket. Idegesen borítom a kukába az egész napi munkám eredményét. Felkapom a bőrdzsekimet, és egy fekete tűsarkút. Idegesen ülök be az autómba, és egyenesen az Oriens Hotelbe megyek, hogy szakítsak vele, és a képébe vágjak minden egyes szót, amely éppen az eszembe jut. Rettentően csalódott vagyok, mivel képes volt elfelejteni ezt az egészet, és ha fel sem hívtam volna, talán haza sem jött volna. Lefékezek az épület előtt. Nagy gyorsasággal megyek be az ajtón. Már az sem tud foglalkoztatni, hogy magas sarkúban vagyok. Egyedül a düh vezérel, aminek teljes mértékben megvolt az oka. Megtorpanok a recepciós pult előtt, a hölgy a kezével jelez, hogy egy pillanat, mivel jobb kezével a füléhez emeli a telefonját. Azonnal kikapom a tárgyat, és kinyomom a beszélgetést.

 - Maga mit művel? - hördül fel.

 - Melyik Im Jae Bum szobája? - csapok az asztalra, türelmem pedig egyre jobban csak fogy.

 - A 21-es - kapja ki a kezemből mobilját. Fej veszve sietek az előbb említett számú szobához. Kabátomba jobban beburkolózok, mivel az alatta lévő ruha elég rövidnek bizonyul. A folyosón forgolódom, mire végre megtalálom azt az ajtót, amelyen a 21-es szám szerepel. Kopogtatás nélkül nyitok be, mivel elérkezett a szakításunk napja, mely pont az egy éves évfordulónkra esett. Utálom az alkoholt, azt, ha szolgának néznek, de felettébb utálom, mikor jól átvernek. A szobában sötétség van, nem látok semmit és senkit.

 - Hol vagy? - kiáltom el magamat, és elindulok az egyik légtérbe. Sem válasz, sem ember. Minden sötét és kihalt. Fényt észlelek magam mögül, így biztossá válik számomra az, hogy itt van az a seggfej. Óvatosan megfordulok, de a jelenség, ami előttem van, teljesen más, mint amire számítottam. A földbe gyökereznek a lábaim, mikor megpillantom Jacksont, aki egy vörös rózsacsokorral a kezében ácsorog előttem. Szeme csak csillog, arcán hatalmas mosoly, öltözete pedig elegáns és vonzó, ami felébreszt bennem egy vágyat, legyőzve az összes passzív érzésem, ami eddig bennem volt.

 - Boldog évfordulót, kicsim. Köszönöm, hogy megismertelek - nyújtja át a virágcsokrot. Könnyeimmel öntözöm a friss szirmokat, majd nagy lendülettel neki ugrom. Kezeimmel szorítom nyakát, melyet körbefontam az előbbi testrészemmel.

 - Szeretlek, kimondhatatlanul - csókolom egyfolytában, így hát ő is így tesz. Az eddig folytatott cselekedetünk egyre forróbbá, érzelmekkel dúsabbá és élvezetesebbé kezd válni. Egy pillanatig sem válnak el ajkaink, inkább heves táncba kezdenek. A pillangók a gyomromban egyre többen lesznek, nem tudom kontrollálni őket. Lábaim felhúzom, így rajta csimpaszkodom, mint egy kis majom. Az ágy felé vezet, majd ledönt rá. Ledobom a rózsákat, ő pedig leveszi rólam a cipőmet, és ugyanígy tesz velük. Fölém támaszkodik, érzem kellemes illatát és leheletét, mely forró és tüzes.

 - Szexi a ruhád - nyal végig az alsó ajkán, amitől még jobban kiráz a hideg, mint gyengéd érintésétől. - De még szexibb, ha nincs rajtad - húzza le rólam, és a földre hajítja. Tudom, mi fog következni, és ez már helyrehozott mindent, ami ma történt.

Little Missy